Szeretem. Szerelmes vagyok belé. De egyben a barátom is. A játszótársam. Ezt nem szabad elfelejtenünk.
Mikor túlságosan belevonódok érzelmileg egy vitába, veszekedésbe, mikor rágörcsölök mindenre, meg kell tanulnom elengednem egy picit a szerelmet és előtérbe helyezni a baráti szeretetet. Hisz csupán emberek vagyunk, és nagyon hasonlítunk. Ha barátként tekintek rá, sokkal könnyebben megértem és elfogadom az érzéseit, problémáit, mint mikor rajongó-féltékenykedő szerelmesként irreális elvárásokat támasztok felé.
Az igaz barátság, mely őszinte, elfogadó és támogató, az egyik legmélyebb kapcsolat. Ha ez párosul a szerelem érzésével, egy igazán erős kötelék jöhet létre két ember között. Így talán nem is olyan nagy baj, hogy mindig mindent elmondunk egymásnak. Hisz nem ezt teszik a barátok is? Megnyílnak egymásnak, megértik egymást, és segítenek egymásnak. A társam, a szerelmem, csupán egy ember, nem pedig egy félisten, bármennyire is úgy tekintettem rá néha. És mikor ezt elfogadom, még inkább beleszeretek és értékelem.
Barátok vagyunk és szerelmesek.
“A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” (Kosztolányi)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: