Szeretem a férjemben, hogy rettentően tudatosan éli az életét.
Persze, sokszor bosszantó, hogy végül neki van igaza, de egyben csodálatraméltó és megnyugatató is, hogy általában pontosan átlátja mit miért csinál, minek mi a következménye. A szavai, kijelentései átgondoltak, jól megfogalmazottak. Néha erősen fejezi ki magát, de el tudja magyarázni, mit miért gondol úgy. Mindent ki mer mondani. Még ha fáj is hallani.
Én csapongok, az érzéseimre hallgatok, nem mindig átgondolt vagy érthető, mit szeretnék üzenni, átadni beszélgetőpartneremnek. Elbizonytalanodom, mert nem mindig tudatosak a döntéseim. Nem mérlegelem a szavaim. Valamit mondok, amit remélem, a másik úgy ért majd, ahogy én gondoltam. De sokszor én se tudom pontosan, mivel mit szeretnék elérni.
Ő a tudatosság, én az ösztönösség.
A jó az, hogy segít tudatosabban élnem. Hatunk egymásra. Tanítjuk egymást.
Szép lassan fejlődünk, egymás kezét fogva.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: