“Olyan játék ez, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszod a szeretet játékát. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod.” Böjte Csaba
Általában mindent azonnal akarok. Legyen elsőre jó, különben nem is éri meg küzdeni érte. Hamar feladom, hamar elveszítem a lelkesedésem, kétségbeesem és inkább nem is erőltetem tovább. Viszont ezt most már észrevettem magamon és tudatosítottam magamban, hogy ezt nem folytathatom így.
Mint ahogy a szeretetet is egy életen át tanuljuk, úgy minden mást is. Saját magammal is türelmesnek kell lennem és elfogadnom, hogy lassan alakulok, lassan fejlődöm. Ha valamibe belekezdek, hagyjak időt, hogy belejöjjek.
Ez igaz a házasságomra is. Egy-egy bukkanó kizökkent a nyugalmunkból, de aztán ugyanúgy visszatérünk egymáshoz, visszatér a béke. A házasságom is, mint az élet maga, folyamatos önnevelést kíván tőlem. Érzem, ahogy minden egyes bukkanó önreflexióra ad alkalmat és hogy muszáj erősebbé, jobbá válnom, különben elsorvad a lelkem.
De hát mindig is ezt kértem a Jóistentől: segíts szeretnem, segíts fejlődnöm.
A körülményeket, a társa(ka)t megkaptam hozzá, a többi rajtam áll.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: